Tartalom
- Gravitációs térképek feltárják az ősi szakadékokat
- Befolyásos szerkezet vagy áttört medence?
- Hogyan működik a GRAIL műholdak?
- A Gravity Mapping segítségével derült ki
- Az Oceanus Procellarumot nem alakította ki az Impact
- Annak megértése, hogy mit nem tudsz közvetlenül megfigyelni
1.ábra: A művészek elképzelése, hogyan nézhettek ki az Oceanus Procellarum körül határt képező szakadékok, miközben lávát elárasztották. Kép jóváírása: NASA / Colorado Bányászati Iskola / MIT / JPL / GSFC.
Gravitációs térképek feltárják az ősi szakadékokat
A NASA Gravity Recovery and Interior Laboratory (GRAIL) űrhajójának adatai alapján elkészített új gravitációs térképek rámutattak, hogy az Oceanus Procellarumot, a legnagyobb holdkancát nem egy hatalmas aszteroidadulás okozta. Ehelyett ez egy olyan terület, amelyet a láva elárasztott egy kiterjedt rift rendszerből (1. ábra). Úgy tűnik, hogy ez a felfedezés újraírja a hold közeli geológiai történeteit.
2. ábra: A hold közeli képe a Galileo űrhajóról, amelyen az sötét Oceanus Procellarum látható az északnyugati negyedben. Kép jóváírása: NASA / JPL.
Befolyásos szerkezet vagy áttört medence?
Az Oceanus Procellarum egy nagy, egy szabálytalan vázlatú kanca, amely a hold közeli oldalának északnyugati negyedében fekszik. Ez a hold egyik legnagyobb tulajdonsága, viszonylag sima felülettel és kb. 1800 mérföld szélességgel (2. ábra).
Az 1970-es évek közepén sok holdkutató támogatta azt az elméletet, miszerint az Oceanus Procellarumot hatalmas aszteroidák okozta. A hatás a holdak történetének korai szakaszában bekövetkezett volna, mivel az Oceanus Procellarum belsejében a lávaáramlás több mint 3 milliárd éves.
Egy ilyen nagy aszteroida áthatolt volna a holdakéregben, és egy kerek krátert hozott létre, amelyet gyorsan elárasztottak a láva a holdak belsejéből. A becsapódást követő 3 milliárd év alatt a kráter kerek alakját úgy gondolták, hogy elhomályosítják a későbbi ütések, az ejecta, a lávaáramok és az egyéb tevékenységek.
A NASA GRAIL űrhajójának adatait felhasználva a közelmúltban végzett gravitációs térképezés a holdak legnagyobb kanca új eredetére utal. Úgy tűnik, hogy az Oceanus Procellarum széleit egy kiterjedt rift-rendszer határolja. Több mint 3 milliárd évvel ezelőtt ezek a szakadékok lávakiáramlást produkáltak, amely elárasztotta a jelenlegi Oceanus Procellarum területét, és megteremtette a viszonylag sima felületét, amellyel ma rendelkezik (3. ábra).
3. ábra: A képen a vörös az Oceanus Procellarum körüli rifting minta, amelyet a Gravity Recovery and Interior Laboratory (GRAIL) misszió gravitációs rendellenességei következtetnek. Ez a téglalap alakú vázlat úgy gondolja, hogy egy olyan rift rendszer maradványa, amely magmát szállított a holdak felületéhez az oldal közelében, elárasztva az alacsony fekvésű területeket lávával. A téglalap alakú vázlat különbözik az aszteroida ütésszerkezetre várható körvonalaktól. A minta olyan törésekre emlékeztet, amelyek az anyagokban hőhatás hatására kialakulnak. Kép jóváírása: Ernie Wright, a NASA Tudományos Vizualizációs Stúdiója. Térkép nagyítása.
Hogyan működik a GRAIL műholdak?
A NASA GRAIL missziója egy pár műholdból állt, amelyek körülbelül 34 mérföld magasságban keringtek a Holdra. Összegyűjtötték azokat a gravitációs méréseket, amelyek képesek voltak feltárni a holdfelszín sűrűségbeli különbségeit, valamint a holdkéreg vastagságát.
A műholdak szoros formációban repültek. Mivel a hold nagyobb és kisebb gravitációjú területein haladtak át, a műholdak közötti távolságot a hold gravitációs vonzerője módosította. Ezeket a távolságváltozásokat ezután felhasználták a hold gravitációs és kéreg vastagságának térképeinek elkészítéséhez (4. ábra).
GRAIL műholdak: A Holdra keringő iker GRAIL műholdak művészeinek átszállítása, a gravitációs adatok gyűjtése és a földre továbbítása. Kép: NASA / JPL-Caltech.
4. ábra: A hold közeli oldalának Bouguer gravitációs és kéreg vastagságú térképei. A gravitációs térkép feltárja az ütköző kráterek és a következtetett szakadási rendszerek elhelyezkedését. A kéreg vastagságának térképén egy nagyon vékony kéreg látható a nyilvánvaló ütőszerkezetek alatt, a szabálytalan vastagságú kéreg az Oceanus Procellarum alatt. Kép jóváírása: NASA Tudományos Vizualizációs Stúdió.
5. ábra: A Hold közeli oldalának Bouguer gravitációs térképe. A következtetett szakadékrendszer gravitációs tulajdonságai egy piros téglalapnak tekinthetők, amely nagyjából körvonalazza az Oceanus Procellarumot. Kép jóváírása: NASA Tudományos Vizualizációs Stúdió.
A Gravity Mapping segítségével derült ki
A kutatók ezt tették és nem találták meg a GRAIL adataiban:
1) Gravitációs tulajdonságokat találtak, amelyek azt sugallják, hogy egy eltemetett szakadékrendszer téglalap alakú vázlatot képez az Oceanus Procellarum körül (ennek a javasolt rift-rendszernek a helyét a 3. ábra piros jelképe mutatja).A szakadékrendszer téglalap alakú vázlata pontosan megfelel az Oceanus Procellarum jelenlegi alakjának, és nem különbözik attól, amit az aszteroidától való várakozás esetén várhatnánk. A szakadásnak tartott gravitációs jellemzők piros színben láthatók a gravitációs térképen is (5. ábra).
2) Megkülönböztetett körkörös gravitációs tulajdonságokat találtak az összes hold alatt nyilvánvalóan nagy ütközési kráterben (Ezek a 4. ábrán kör alakú piros vonalként jelennek meg).
3) Nem találtak hasonló körkörös gravitációs tulajdonságot az Oceanus Procellarum alatt. Ehelyett a gravitációs értékek változó vastagságú kéregre utaltak ezen a területen (4. ábra).
Az Oceanus Procellarumot nem alakította ki az Impact
A GRAIL misszió gravitációs adatai úgy tűnik, hogy megölik az Oceanus Procellarum ütésképződés-elméletét. Ehelyett támogatja az árvízbázisok által létrehozott formációt egy hatalmas szakadékrendszerből.
Annak megértése, hogy mit nem tudsz közvetlenül megfigyelni
Az Oceanus Procellarum kialakulásának ezen új ötlete egy távolról gyűjtött információkon alapuló elmélet. Lehet, hogy helyes vagy félrevezetett, amikor új ötletek vagy új információk válnak elérhetővé. Még ha egy embercsoport meglátogatta a holdot, és fúrási vagy szeizmikus adatokat gyűjtött az Oceanus Procellarum-on, előfordulhat, hogy ezen elmélet fejlesztésének képessége nem lehetséges. A választ nehéz "tudni", mivel a rendelkezésre álló adatok mindig töredékesek és értelmezhetők.